Ez az oldal Sodi blogjának (http://sodi.freeblog.hu) engedély nélküli tükrözése. Nem Sodi műve, csak ba akarom neki mutatni, hogy ez a rendszer mennyivel jobb, mint a Freeblog.
Várjatok türelemmel.
Egy Rajongó
No hát, itt vagyok megint. Ezúttal már nem fogok benneteket olyan hosszú eszmefuttatással sokkolni, mint ahogy azt tegnap tettem. Elvégre naponta szeretném bővíteni a blogomat, ezt a mennyiséget pedig nem nagyon győzném rendszeresen.De csapjunk is a lovak közé! Azonban ez sem tudja szépíteni a tényt, és nincs is ezen mit tagadni - mert kénytelen vagyok meghajolni az érvei súlya alatt -, hogy bizony a vitában sokkal gyakorlottabbnak bizonyult nálam. Simán le lettem mosva, semmi kétség. Csúnyán kikaptam Tomcattől. :-) Innen is gratulálok neki, még egyszer. :-) Tegnap ugye Tomcat erőszakszeretetéről ígértem rövid kritikát. A levélváltások után azonban most nehéz dolgom van, hiszen a vita során Tomcatnek sikerült meggyőznie engem arról, hogy az a határozott fellépés a bűnözői körökkel szemben igenis indokolt tud lenni. A békés lelkem ugyanakkor továbbra is tiltakozik az indokolatlan túlreagálások propagálása ellen. Mire is gondolok... Tomcat felé meglévő minden tiszteletem ellenére (igen, igen, ez ma alakult ki :-)) szeretnék most szólni valamiről, amit mégis kifejezetten károsnak találok az írásaiban. A fegyver-fetisiszták az önvédelemnek kikiáltott önbíráskodás lehetőségében látják a szabadságot. Tomcat maga is arra szólít fel, hogy a fenyegetettség legkisebb illúziójára is a lehető legkeményebben csapjunk oda, és ne nagyon érdekeljen eközben, hogy mennyire sérül meg a támadó. Sőt, tovább megy. 'A késsel fenyegetőző cigányt nyugodtan le lehet szúrni' - mondja. Azt már nem teszi figyelembe, hogy a magyar törvények szerint a védekezés a várható támadás súlyával arányosan kell, hogy megtörténjen. Tehát nincs joga senkinek kést mártania más ember veséjébe, csak azért, mert úgy tűnik, mintha esetleg bántani akarnák. Mesélhet a cigány a világ legélesebb pengéiről is; egészen addig, amíg ezek nem kerülnek valóban elő, szerintem ésszerűbb azt feltételezni, hogy nincs nála semmi, csupán nagyképűsködik. Persze be lehet neki mosni egyet, viszont a ha csupán a gyanú miatt, miszerint a másiknál akár kés lehetne, te húzol előbb fegyvert, akkor bizony előfordulhat, a bíróság téged kiált ki alattomos támadónak, nem pedig az ellenfeledet. Létezik persze az ijedtség, és a menthető indultság, de ezek tényleg csak a váratlan, pillanatok alatt kialakuló helyzeteket írják körbe. Én tehát mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha bármilyen halvány esélyt is lát a konfliktusok békés rendezésére, akkor először érdemes mindig azzal megpróbálkozni. Vegyük észre hogy nem Amerikában vagyunk. Tessék szépen elfelejteni, amit a filmeken láttunk. Mortimer is mennyivel jobban tette volna, ha leugrik a 21-es buszról. Most nem lebegne a feje felett az a 10 év. Ha valaki pedig mégis a tengerentúli fegyverkezési szabadság, és rettegéskultusz után áhítozik, annak szívből ajánlom Michael Moore Kóla, Puska, Sültkrumpli című dokumentumfilmjét. Zseniálisan mutatja be, hogy milyen veszélyeket is rejt magában, ha egy csoportba általános, megfoghatatlan félelmet plántálunk, miközben fegyverrel tömjük őket. A végeredmény egy frusztrált, paranoiás embertömeg, amelyik sokkal nagyobb arányban öldösi egymást, mint a világ bármely más népe. Láthatja mindenki, hova vezet a félelemkeltés!
Nos, sokan róttátok fel nekem, csak egy gerinctelen alak mocskol egy becsületes közembert a nagy nyilvánosság előtt. Ebben még igazatok is lenne, de szerintem Tomcat az elmúlt hetekben már túllépett az átlagember kategóriáján, és így valahol már politikusnak, közszereplőnek tekinthető. Innentől pedig kizárólag az általános szólásszabadság kérdése, hogy ki milyen stílusban nyilatkozik róla. Aki kifejezetten keresi a lehetőséget a médiaszereplése, azt fogadja csak szépen el, hogy kissé megnövekedett ingerküszöbbel kénytelen élni.
Tegnap óta természetesen megkeresett levélben személyesen Tomcat is. A legtöbb fontos politikai kérdésben bár az elején igen erős nézetkülönbségek voltak, ezeket sikerült egy konstruktív eszmecsere folyamán közelíteni egymáshoz. Végén - nem szégyen - a legtöbb gondolatát én is magamévá tettem. Nem volt nehéz, mert a látszattal ellentétben sokkal több közös pont volt már eleve, mint azt gondoltam volna.
- Az, aki szerintünk az.
(Matula Magazin, IZSDB FAQ)Hát igen, az aztán jogi relevancia a javából :-) Azt hiszem, a további olvasói támadásokat elkerülendő, nem érdemes ennél több szót vesztegetni erre. Úgyhogy lépjünk is tovább.
Kezd lassan elegem lenni arról, hogy némelyek tomboló erőszakot vizionálnak mindenhova. Hiába próbálják azonban ezek az emberek belém sulykolni a rémképeiket, ha egyszer én semmit se látok ebből a fene nagy veszedelemből. Felőlem aztán szajkózhatják, hogy sötétedés után kész életveszély kilépni az utcára, amikor egyes éjjeli bulik után bizony magam is rendszeresen járkálok a városban, és érdekes módon mégse voltam még tanúja soha az állítólag oly gyakori erőszakos atrocitásoknak.
No, hát akkor üdvözlök mindenkit.
Előre is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, de ez az első, bemutatkozó hozzászólásom egy kicsit hosszú lesz. De ez nem fog szokásommá válni. :-)
Nincs nagy tapasztalatom a blogírásban, de úgy érzem, először is illendő lenne néhány szóban bemutatkoznom.23 éves budapesti fiatal vagyok, informatika-matematikatanár szakos hallgató az ELTE-n. Saját zöldövezeti lakásomban élek Budán. Nagykorúságom elérése után szüleim célja az volt ezzel az ajándékkal, hogy kimaradjon az életemből az a 20 év, amíg az ember az uzsorahatású hiteltörlesztéseket nyögi. Senki se higgye azonban, hogy holmi képzelt újgazdag milliomos csemete vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy ilyesmiről szó sincs, teljesen átlagos körülmények között élek. Érdemes még tudni rólam, politikai nézeteim erősen a konzervatív értékek tisztelete köré épülnek, mely alatt a kereszténység megtartóerejének feltétlen tiszteletét, és a mély hazaszeretetet kell érteni.No de miről is akarok itt szólni?Ha az ember körülnéz, akkor látja, hogy mostanában erősen szaporodnak a Tomcat-ellenes weblapok, fórumok, és blogok. Talán nem véletlenül, mert Polgár Tamás úr láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy a józan ítélőképességű emberekben a mély utálat alakuljon ki iránta. Első látásra úgy tűnhet, hogy én beálltam a Tomcat-gyűlölők közé, és bár tény, hogy pillanatnyilag ez az elsődleges motivációm az írásra, de megnyugtathatok mindenkit, folyamatosan meg fogja itt kapni a magáét mindenki más is a hazai közéletből, aki szemrebbenés nélkül ontja a hazugságait.Ilyet pedig nem nehéz találni, mert elég ha csak a 21-es buszon történt szurkálást vesszük. No hát itt hazudott a csöves TGM, hazudik Józsika bűnöző családja, hazudik a kopasz blogger, hazudik a miniszterelnök, hazudnak a sátánista Mortimer haverjai, hazudik Pokorni Zoltán, hazudik a sajtó, hazudik mindenki.De egyelőre Tomcat...Kezdjük azzal, hogy szerintem az emberek többsége erősen félreérti az ő céljait. Az ő célja nem más, mint az önző haszonszerzés.A pénz.Kétség kívül jól csinálja, mert amíg ebben az országban más lehetőség híján rengeteg ember dolgozik napi 8 órán át, addig ő főállású botrányhős, és ebből él meg kényelmesen. Ezt valahol maga sem tagadja, azonban a látszattal ellentétben nem áll mögötte semmiféle képviselet után kiáltó társadalmi érték, ami erkölcsileg mentené a szerepléseit.Tomcat egyetlen célja a figyelemfelkeltés, mert weblapjának látogatottsága nyilvánvalóan egyenes arányban korrelál a pólók (vagy ahogy ő írja: polók) eladásával. Minél nagyobb a botrány, annál nagyobb az adózatlan bevétel.
ADÓZATLAN!
Adózatlan, mert miközben szeretett bloggerünk a Moszkva téren a bűnözőkkel szembeni zéró toleranciáért kiáltott - közvetlenül az erkölcstelen pénzhatalom ellen agitáló Jobbikos prominens, Molnár Tamás beszéde után - aközben ő maga ugyanazt csinálja, mint az állami vagyont fosztogató korrupt bűnözők. Csak éppen kicsiben, de a mérték még sose mentette senkinek a felelősségét, maximum a kiszabható évek számára volt apró ráhatással. Ha valóban megvalósulna az általa áhítozott zéró tolrerancia, akkor lehetséges, hogy az ő ajtaján is kopogtatnának a rend őrei. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is rágalmazzak, de a körülmények ismerete erre enged következtetni, de erről később…Tévedés ne essék, én magam nem ítélem el Tomcat-et. Elfogadom azt az indoklását, miszerint a magyar adórendszer olyannyira megnyomorítja az embereket, hogy tisztességes járulékfizetés mellett szinte lehetetlen nyereségessé tenni bármit. Én nem haragszom Tomcat-re, inkább csak sajnálom őt. Ugyanígy problémái lesznek öreg korára a nyugdíj megállapításánál, mint bármelyik kifosztott, be nem jelentett napszámosnak. Nekem ilyen problémám nincs, nekem az egyetemi éveim már munkaviszonynak számítanak, de ő ezzel, hogy fiatal korában próbálja jól érezni magát, véglegesen kiteszi magát annak a veszélynek, hogy teljesen kiesik a szociális ellátórendszer keretiből.Viszont a Tomcat személyével kapcsolatban oly sok Internetes fórumon emlegetett „adócsalás” mellett dühítőnek tartom, hogy miközben más szemében a szálkát is észreveszi, addig a saját szemében a gerenda se zavarja. Tomcat nem képes felfogni, hogy a modern társadalmi életben mindig vannak olyan pontok, melyeket hagyományos rendészeti eszközzel lehetetlen kezelni. Ezeket egyfajta huncut összekacsintással oldják meg az emberek. Te kreatívan könyvelsz, a haver másolt Windowst használ, a cigánysor szélén pedig nem számít hosszú távú befektetésnek alumíniumkerítést húzni, vagy krumplit ültetni. Mégse jelentjük fel egymást ész nélkül, mert mindannyian látjuk, hogy egyenként megvan a magunk személyes, védhető oka.A zéró tolerancia elve azonban tiszta kezű szónokokat kívánna. Így viszont a vizet prédikáló, de bort vedelő pap esetét láthatjuk. Mégse ítélkezem. Meglehetősen kétszínű tett lenne tőlem, miután az én személyes offshore terveim talán még az övénél is pimaszabbak. A fő különbség kettőnk között az, hogy amíg én nem fröcsögök büntetőjogi kérdésekben, addig újabban Tomcat-nek ez valami perverz mániájává vált.Mielőtt ezzel a kérdéssel kezdenétek el bombázni engem, röviden összefoglalnám, hogy miért nem tartom finoman fogalmazva teljesen becsületesnek Tomcat számviteli fegyelmét. Aki figyelmesen elolvassa a blogjában a cégháttérrel kapcsolatos bejegyzéseket, az megtudhatja, hogy Dominikán van bejegyezve a cége. Ez nagyon röviden azért előnyös, mert néhány kivételtől eltekintve (ilyenek például a művészi jogdíjak) a Harmadik Világ-beli off-shore cégek a bejegyzés helyén adóznak. Dominika esetén ez nyereség-független éves átalányadót jelent, amit most nevezzünk inkább simán fenntartási költségnek. Itthon csak akkor van elszámolási kötelezettsége a külföldi cégnek az APEH fele, ha a telephelyet is alapít hozzá. Ez azonban a társasági törvény szerint nem csak szándékosan lehet megtenni, hanem ha az ember például irodát bérel, vagy mondjuk biztosítást köt az offshore cége nevében, akkor szépen a fejed felett eldöntik, hogy neked márpedig van telephelyed, és punktum. Ha akarod, ha nem.Van és kész.Tomcat szerint neki nincs telephelye, ugyanis csak egy raktára van, az pedig nem számít annak. Ebben tökéletesen igaza van, csak az a gond, hogy ha ebből a raktárból rendszeresen szállít, akkor az APEH onnantól már jogosult ezt a raktárát is telephelynek csúfolni.Igen ám - mondja Tomcat - de sehol sincs meghatározva, hogy mi az, hogy "rendszeresség". El kell ismernem, ez is igaz. Annyira rendezetlen kérdés ez, hogy ahány forrás, annyi különböző állásfoglalás látott már napvilágot ebben a kérdésben. Ezek között van olyan perverz, életszerűtlen PSZÁF állásfoglalás is, miszerint "a szó grammatikai (és logikai) értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában egy év) alatt 1-nél több alkalommal folytatott ) tevékenység már rendszeresnek minősül". Elismerem, az ilyen őrült szélsőség csak egy olyan jogász agyából pattanhatott ki, akit már megbolondított a saját munkájának a hiábavalósága, valamint a frusztráltság amiatt, hogy nem képes az íróasztala mögül hatással lenni a valódi gazdasági folyamatokra. Úgyhogy ezt a baromságot tényleg el is felejthetjük. Vegyük ehelyett a rendszeresség szó köznapi értelmezését. Szerintem nem elegendő önmagában hozzá az ismétlődés - ebben osztom Tomcat véleményét -, hanem kell hozzá időben való tervezettség is. Na már most az, hogy Polgár Tamás úr keddenként, és csütörtökönként megbízhatóan megjelenik a Lehel csarnok bejáratánál, az eléggé tervezett szállításnak tűnik. Ergo: van telephelye.Ami után adózni illene.A III/3-as besúgó idők már elmúltak, aki össze-vissza feljelentgeti a másikat, az szerintem is egy utolsó pöcs, így azt hiszem minden olvasóm nevében mondhatom, hogy mi a szolidaritás, és a konstruktív polgári engedetlenség jegyében szívesen összekacsintunk vele, de akkor viszont tessék egy alapvető toleranciával viseltetni mindazokkal szemben, akiket most ellenségnek tetszik kikiáltani. Tessék szépen elfogadni, hogy egy olyan országban élünk, ahol bizony senki se szent, mert ezt a körülmények még nem teszik lehetővé. Majd 30 év múlva talán másként lesz. Addig viszont, ha ezt a szabados jogértelmezést mi, középosztálybeliek egymás közt elfogadjuk - márpedig értelmes ember kimondatlanul is elfogadja -, akkor illendő lenne bizonyos határok között a nyomorban szenvedő cigányok megélhetési törvényszegéseit is tolerálni.Hacsak nem vagyunk valóban rasszisták.De én nem nézem ki Polgár úrból, hogy pusztán anyagi érdekből a fajgyűlölet útjára lépne.
Remélem, ti se...Mára ennyit.
Holnap Tomcat beteges, agresszív hajlamait fogjuk kitárgyalni.