No hát, itt vagyok megint. Ezúttal már nem fogok benneteket olyan hosszú eszmefuttatással sokkolni, mint ahogy azt tegnap tettem. Elvégre naponta szeretném bővíteni a blogomat, ezt a mennyiséget pedig nem nagyon győzném rendszeresen.De csapjunk is a lovak közé! Azonban ez sem tudja szépíteni a tényt, és nincs is ezen mit tagadni - mert kénytelen vagyok meghajolni az érvei súlya alatt -, hogy bizony a vitában sokkal gyakorlottabbnak bizonyult nálam. Simán le lettem mosva, semmi kétség. Csúnyán kikaptam Tomcattől. :-) Innen is gratulálok neki, még egyszer. :-) Tegnap ugye Tomcat erőszakszeretetéről ígértem rövid kritikát. A levélváltások után azonban most nehéz dolgom van, hiszen a vita során Tomcatnek sikerült meggyőznie engem arról, hogy az a határozott fellépés a bűnözői körökkel szemben igenis indokolt tud lenni. A békés lelkem ugyanakkor továbbra is tiltakozik az indokolatlan túlreagálások propagálása ellen. Mire is gondolok... Tomcat felé meglévő minden tiszteletem ellenére (igen, igen, ez ma alakult ki :-)) szeretnék most szólni valamiről, amit mégis kifejezetten károsnak találok az írásaiban. A fegyver-fetisiszták az önvédelemnek kikiáltott önbíráskodás lehetőségében látják a szabadságot. Tomcat maga is arra szólít fel, hogy a fenyegetettség legkisebb illúziójára is a lehető legkeményebben csapjunk oda, és ne nagyon érdekeljen eközben, hogy mennyire sérül meg a támadó. Sőt, tovább megy. 'A késsel fenyegetőző cigányt nyugodtan le lehet szúrni' - mondja. Azt már nem teszi figyelembe, hogy a magyar törvények szerint a védekezés a várható támadás súlyával arányosan kell, hogy megtörténjen. Tehát nincs joga senkinek kést mártania más ember veséjébe, csak azért, mert úgy tűnik, mintha esetleg bántani akarnák. Mesélhet a cigány a világ legélesebb pengéiről is; egészen addig, amíg ezek nem kerülnek valóban elő, szerintem ésszerűbb azt feltételezni, hogy nincs nála semmi, csupán nagyképűsködik. Persze be lehet neki mosni egyet, viszont a ha csupán a gyanú miatt, miszerint a másiknál akár kés lehetne, te húzol előbb fegyvert, akkor bizony előfordulhat, a bíróság téged kiált ki alattomos támadónak, nem pedig az ellenfeledet. Létezik persze az ijedtség, és a menthető indultság, de ezek tényleg csak a váratlan, pillanatok alatt kialakuló helyzeteket írják körbe. Én tehát mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha bármilyen halvány esélyt is lát a konfliktusok békés rendezésére, akkor először érdemes mindig azzal megpróbálkozni. Vegyük észre hogy nem Amerikában vagyunk. Tessék szépen elfelejteni, amit a filmeken láttunk. Mortimer is mennyivel jobban tette volna, ha leugrik a 21-es buszról. Most nem lebegne a feje felett az a 10 év. Ha valaki pedig mégis a tengerentúli fegyverkezési szabadság, és rettegéskultusz után áhítozik, annak szívből ajánlom Michael Moore Kóla, Puska, Sültkrumpli című dokumentumfilmjét. Zseniálisan mutatja be, hogy milyen veszélyeket is rejt magában, ha egy csoportba általános, megfoghatatlan félelmet plántálunk, miközben fegyverrel tömjük őket. A végeredmény egy frusztrált, paranoiás embertömeg, amelyik sokkal nagyobb arányban öldösi egymást, mint a világ bármely más népe. Láthatja mindenki, hova vezet a félelemkeltés!
Nos, sokan róttátok fel nekem, csak egy gerinctelen alak mocskol egy becsületes közembert a nagy nyilvánosság előtt. Ebben még igazatok is lenne, de szerintem Tomcat az elmúlt hetekben már túllépett az átlagember kategóriáján, és így valahol már politikusnak, közszereplőnek tekinthető. Innentől pedig kizárólag az általános szólásszabadság kérdése, hogy ki milyen stílusban nyilatkozik róla. Aki kifejezetten keresi a lehetőséget a médiaszereplése, azt fogadja csak szépen el, hogy kissé megnövekedett ingerküszöbbel kénytelen élni.
Tegnap óta természetesen megkeresett levélben személyesen Tomcat is. A legtöbb fontos politikai kérdésben bár az elején igen erős nézetkülönbségek voltak, ezeket sikerült egy konstruktív eszmecsere folyamán közelíteni egymáshoz. Végén - nem szégyen - a legtöbb gondolatát én is magamévá tettem. Nem volt nehéz, mert a látszattal ellentétben sokkal több közös pont volt már eleve, mint azt gondoltam volna.
- Az, aki szerintünk az.
(Matula Magazin, IZSDB FAQ)Hát igen, az aztán jogi relevancia a javából :-) Azt hiszem, a további olvasói támadásokat elkerülendő, nem érdemes ennél több szót vesztegetni erre. Úgyhogy lépjünk is tovább.
Kezd lassan elegem lenni arról, hogy némelyek tomboló erőszakot vizionálnak mindenhova. Hiába próbálják azonban ezek az emberek belém sulykolni a rémképeiket, ha egyszer én semmit se látok ebből a fene nagy veszedelemből. Felőlem aztán szajkózhatják, hogy sötétedés után kész életveszély kilépni az utcára, amikor egyes éjjeli bulik után bizony magam is rendszeresen járkálok a városban, és érdekes módon mégse voltam még tanúja soha az állítólag oly gyakori erőszakos atrocitásoknak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.